A kórházban elkezdett rehabilitáció elengedhetetlen fontosságú a stroke-on átesett, azt túlélt betegek gyógyulási folyamatában és mindenekelőtt abban, hogy a lábadozó a lehetőségeihez mérten újból aktív életet élhessen. A pácienseket az esetek többségében néhány hetes kórházi kezelés után hazaengedik és bár a javulás sokszor már ekkor megkezdődik, de a rehabilitációt folytatni kell otthon is. Ez bizony hosszú heteket vagy akár hónapokat is igénybe vehet, ami a hozzátartozóktól egy másféle, kihívásokkal teli hozzáállást követel.
Számos változás a stroke következménye
Amikor egy hozzánk közel álló személy stroke-ot kapott, akkor segítségre és támogatásra lesz szüksége a felépüléshez, miután hazatérhet a kórházból. A hozzátartozókra váró feladat egy önzetlen cselekedet, időnként azonban kihívást jelenthet, és néha túlterheltnek, kimerültnek és elszigeteltnek érezhetik magukat.
A betegségnek sokféle hatása lehet, beleértve a mozgással, a nyeléssel vagy épp az inkontinenciával kapcsolatos problémákat is. A stroke befolyással lehet a látásra, miközben kommunikációs problémákat, fáradtságot, valamint memória- és koncentrációs zavarokat okozhat. Emellett olyan, érzelmi hatásai is lehetnek, mint például a depresszió, a szorongás, a jelentős hangulatingadozások vagy a mély veszteségérzet. Szélsőséges esetekben a túlélőnél viselkedési változásokat is tapasztalhatunk, amelyek kisebb-nagyobb hatással lehetnek a család minden tagjára is. A szakemberek azt tanácsolják, hogy a hozzátartozók folyamatosan emlékeztessék önmagukat és másokat is arra, hogy minden változás a stroke következménye, amit a beteg nem képes befolyásolni1.
Hosszú az út a tényleges javulásig
Az ágyhoz kötöttségtől az önálló járásig sokszor nagyon hosszú az út. A megváltozott szerepekhez való alkalmazkodás azonban gyakran többszörösen összetett kihívást jelent mind a beteg, mind a hozzátartozók számára. Mindez azonban könnyebb lehet, ha mindkét fél osztozik a döntéshozatalban és őszintén megosztja egymással az érzelmeit. De nézzük, mivel is jár ez a feladat:
- fizikai segítség nyújtása a testápoláshoz és a mozgáshoz,
- pénzügyi, jogi és üzleti ügyek intézése,
- a viselkedés figyelemmel kísérése a beteg biztonsága érdekében,
- segítségnyújtás a házimunkában és a főzésben,
- az egészségügyi ellátás koordinálása és a gyógyszerek beszerzése, adagolása,
- segítség a túlélőnek a már elsajátított rehabilitációs készségek megőrzésében és azok fejlesztésében,
- érzelmi támogatás nyújtása a beteg és a többi családtag, barátok számára,
- a beteg ösztönzése, hogy minél önállóbb lehessen.
A siker egyik biztos kulcsa a konstruktív és hatékony kommunikáció, bár az idő és a türelem is nagyon fontos tényező.
Érdemes a hozzátartozóknak képezni magukat
Amint akad a hozzátartozóknak néhány szabad pillanata, a szakemberek azt tanácsolják, hogy kezdjenek el kutatni2. Minél többet tudunk, annál jobban megalapozott döntéseket hozhatunk, ami a betegünk felépülését szolgálhatja. Rengeteg stroke-kal kapcsolatos információt érhetünk el az interneten, de az egészségügyi szolgáltatók, szakemberek is tudnak ebben segíteni. Érdemes azzal kezdeni, hogy megtanuljuk az alapinformációkat a stroke etológiájáról, a prognózisról és a gyógyulási folyamatról3. Miután magát a betegséget is jobban megértettük, érdemes megismerkednünk azzal, hogy milyen termékek és szolgáltatások állnak rendelkezésre, amelyek javíthatják a szerettünk gyógyulási folyamatának minőségét. Tartsuk szem előtt, hogy a technológia folyamatosan fejlődik, így ma már számos intelligens rehabilitációs eszköz kiegészítheti a hagyományos terápiás technikákat mind a kórházban, mind otthon.
Javulás lépésről-lépésre
A stroke betegnek a rehabilitáció mellett rengeteg pihenésre van szüksége. A Magyar Stroke Társaság szerint4 szükséges például egy magasabb ágy biztosításan a fal mellett, hogy egyrészt könnyebben fel tudjon állni a beteg, másrészt legalább az egyik oldalról így védeni tudjuk, nehogy leessen arról. Javasolják egy kapaszkodó felszerelését, majd egy tolószék, egy járókeret, egy háromlábú-, végül egy egylábú bot beszerzését. Mindig ügyeljünk a fokozott balesetveszélyre: néha elég egy rossz mozdulat, és a beteg elveszti az egyensúlyát és eleshet. Az izommerevség megelőzésében rendkívül fontos a korai fizioterápia szerepe; ebben a megfelelő tornagyakorlatok segíthetnek.
A beteg önmagáért folytatott erőfeszítésében tehát nélkülözhetetlen a hozzátartozók segítsége5. A családtagoknak nagyfokú önuralmat kell tanúsítani: meg kell próbálni úgy segíteni a páciens fejlődését, hogy a lábadozó közben ne érezze rosszul magát. Ráadásul, ha mindenben kiszolgáljuk őt, akkor passzívvá, kiszolgáltatottá tehetjük, ami nem a gyógyulását segíti elő. Kövessük a szakemberek tanácsait: hagyjuk őt küzdeni, és adjunk alkalmat számára a győzelem kivívására.
Referenciák:
1 https://www.stroke.org.uk/finding-support/caring-for-a-stroke-survivor
2 https://www.neofect.com/us/blog/family-support-after-stroke-how-can-i-help
3 https://www.ahajournals.org/doi/full/10.1161/01.str.28.7.1501
4 http://www.stroketars.hu/betegtajekoztato.aspx?web_id=
5 https://www.archives-pmr.org/article/S0003-9993(00)78408-5/fulltext
